Március elsején, nem sokkal 16 óra előtt érkezett jelzés az Ipoly Erdő Zrt. egyik hivatásos vadászától, miszerint egy, a területet kutató barlangász élő kutyákat vélt felfedezni egy ez idáig feltáratlan függőleges bányaaknában, Bánk község határában. Mentőcsoportunk alpintechnikai, valamint állatok befogására alkalmas eszközökkel felszerelve, terepjáró gépkocsival rövid időn belül a helyszínre indult. A megjelölt találkozási ponton a hivatásos vadász és egy geológus várt bennünket, akiknek elmondásából kiderült, hogy terepbejárás közben azt észlelték, hogy a csaknem félszáz méter mély, szabadon álló akna alján két kutya van, amelyiküknek egyike biztosan él. A részletek pontosítása után már sötétben indultunk tovább a helyszínre, ami komoly terepjáró képességű gépkocsival is csak nehezen volt megközelíthető. Az akna egy kb. 3 méter mély, meredek falú beszakadás alján kezdődött, és a gyors mérésekből kiderült, hogy mintegy 43 méter mély, az alján pedig nincs jelen szén-dioxid számottevő mennyiségben. Az aknába a komoly barlangász múlttal és helyismerettel rendelkező geológus ereszkedett le, csapatunk felülről végrehajtott kötélbiztosítása mellett. Mindannyiunk legnagyobb meglepetésére a hatalmas zuhanást mindkét eb túlélte, és bár látszott rajtuk, hogy jó ideje a mélyben voltak, a körülményekhez képest jó állapotban sikerült a felszínre hozni őket. Az egyik állat GPS-jeladóval is el volt látva, így hamar kiderült, hogy azokról a kutyákról van szó, amelyek még decemberben tűntek el a környéken egy vadászat során. A sikeres mentés után a Bánki Vadászház személyzete fogadta be ideiglenesen a szerencsés túlélőket, ahonnan értesítették az ebek gazdáit is. A mentőakció után két nappal egyesületünk tagjai és a Szent Borbála kutatóakna szakemberei ismét átvizsgálták és feltérképezték az ismeretlen bányaaknát, majd a bejárata lezárásra került, és ezzel a balesetveszély megszűnt.